A biatorbágyi rémként elhíresült Matuska Szilveszter Csantavéren született 1892. január 29-én. 1903. év őszén beíratták a kalocsai jezsuita gimnázium I/b. osztályába. Gyenge tanulmányi előmenetelének okán később átíratták a szabadkai gimnáziumba. Itt határozta el hogy kántortanító szeretne lenni, így a kalocsai érseki tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Miután megszerezte oklevelét, három helyre is kinevezték tanítónak, Matuska Szilveszter a püspökhatvani kinevezés mellett döntött. Katonáskodása után, a világháború alatt szülőfalujába hazatérvén újból elfoglalta a tanítói állást, majd megszervezte a polgárőrséget. Kicsapongó életmódjához a tanítói fizetés nem bizonyult elegendőnek, ezért emellett kereskedelmi tevékenységet is folytatott: nagy mennyiségben importált sót, petróleumot, cukrot, gyufát és festéket, az Újvidékről, Szabadkáról, Belgrádból, Bulgáriából. 1922 júliusában felvette a magyar állampolgárságot, majd családjával Budapestre költözött a Rottenbiller utcába. A birtokát eladta, s még egy házat vett a Visegrádi, majd a Szabolcs utcában, de több házat is szeretett volna vásárolni Bécsben az eladott budapesti lakás árából. Foglalkozott borkereskedelemmel is, próbálkozott egy „Tigris tej” nevű édes kadarka eladásával is. Mialatt Bécsben lakott, foglalatoskodott saját szabadalmainak árusításával is. 1928 májusában végleg Bécsben telepedett le. A biatorbágyi merényletet 1931. szeptember 12-éről 13-ára virradó éjjel 0 óra 20 perckor vitte véghez. A detonáció következtében a mozdony az első hat kocsival a viaduktról a mélybe zuhant. A tragédiának 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. A helyszínen megtalálták a házilag szerkesztett robbanószerkezetet és egy levelet, amely a kommunistákra terelte a gyanút. Ennek következtében statáriumot, vagyis rögtönítélő bíróságot vezettek be 1932 októberéig. A nyomozás során azonban kiderült, hogy az őrült bécsi kereskedő és gyáros, Matuska Szilveszter követte el a bűncselekményt, valamint egy korábbi németországi és ausztriai vasúti robbantásnak is ő volt a tettese. Az osztrák bíróság 6 évi fegyházra, a magyar törvényszék pedig halálra ítélte, de mivel nem volt halálbüntetés Ausztriában, az ottani büntetésének letöltése után életfogytiglani fegyházra ítélték, amelyet a Váci Országos Királyi Fegyintézetben kellett letöltenie. 1944 novemberében, amikor a szovjet csapatok bevonultak Vácra, a börtön néhány órára gazdátlan maradt, Matuska Szilveszter megszökött a zűrzavarban és eltűnt. Utoljára szülőfalujában, Csantavéren látták.
Papp Árpád
Irodalom: Bozsik Péter: Az attentátor