Emil Manojlović (Szabadka, 1822.6.19. – Szabadka, 1897.4.14.) jogász. Szabadkán és Pesten tanult, ahol 1843/44-ben ügyvédi vizsgát tett. Ezt követően visszatért Szabadkára, és itt ügyvédként tevékenykedett a következő 24 évben. Szabadkán volt alpolgármester (1857), a 19. század hetedik évtizedének első felében pedig közvádló. A szerbek 1861. évi nemzetgyűlésén a várost képviselte, és őt választották meg a szerb pravoszláv egyházközség elnökének. Versecen 1865-ben képviselővé választották a Magyar Országgyűlésben, a balközép politikai programjával. 1867-ben lett a semmítőszék bírája, míg 1887-től 1894-ig ő volt Kúria szenátusának elnöke. Tagja volt annak a bizottságnak, amely számos magyarországi törvény megalkotója volt. Ezen a téren tett szolgálataiért megkapta a Szent István rend keresztjét és a nemesi rangot is, Alvaro előnévvel (Subotičke novine, 1897.4.3.). Felesége Emilija Jocić (Szabadka, 1832. körül – Szabadka, 1880.3.27.), gyermekeik pedig: Adrián, Izabella, Vera és Paula.
Mirko Grlica
Irodalom:
Dušan Popović (1928): Manojlović Mila (Emil). In: Stanoje Stanojević (ed): Velika narodna enciklopedija Srba, Hrvata i Slovenaca. II. Bibliografski zavod d.d. Zagreb, 786.