Id. báró Rudics József (Szabadka, 1792.1.22. – Bácsalmás, 1879.8.21.) főispán, földbirtokos stb. János és Vojnich Petronella fia. Iskoláit Pesten végezte: 1809-ben filozófiai doktorátust szerzett, míg 1816-ban a jogtudományok doktora lett. A hivatalnoki pályafutását 1825-ben kezdte meg, amikor Bács Vármegye aljegyzőjévé nevezték ki. 1832 folyamán alispánná, valamint a pozsonyi országgyűlés képviselőjévé választották. 1837-ben lett királyi tanácsos és Bács Vármegye ügyvivője. Az 1841. és 1848. közti időszakban ő volt a megyei hatóság első embere. Ugyanezt a megbízatást látta el 1861-62-ben és 1867-ben is. Titkos belső tanácsossá 1867. április 17-én nevezték ki, amikor leköszönt a főispáni tisztségéről. Közszerepléséért számos elismerésben részesült: V. Ferdinánd császár 1830-ban aranysarkantyús vitézzé nyilvánította, a Szent Gergely-kereszt pápai kitüntetést 1845-ben vehette át, a bárói méltóságot ingyenesen kapta meg I. Ferenc József esküvője alkalmából (1854), Ferenc József megkoronázásakor őt bízták meg, hogy vigye a szerb lobogót, a Királyi Akadémia tiszteletbeli tagjává választották 1873-ban, a magyar bárói címet 1874-ben kapta meg. Pártolta az irodalmat és a művészetet, segítette a könyvkiadást (Subatički glasnik, 1873.8.16.). Josipa Vojnićtyal kötött házasságából születtek fiai, János (kb. 1827–1851) és ifj. József (1828.8.10. – Breitensee, 1885.10.12.), míg Vojnich Terézzel kötött házasságából született Perka lánya (? – 1875.6.7.), aki gróf Szapári Imre felesége lett.
Mirko Grlica