Ambrozije Šarčević (Szabadka, 1820.3.30. – Szabadka, 1899.11.29.) jogász, hivatalnok, publicista. A gimnáziumot Szabadkán végezte el 1836-ban, míg 1837-38. közt filozófiát tanult. Az első jogi tanfolyamot 1839-ben végezte el Nagyváradon, a másikat pedig a következő évben Pécsett. 1842-ben lett ügyvéd. Ugyanebben az évben elhívták Kolozsvárra az erdélyi országgyűlésre gyorsírónak. A következő két évben ugyanezt a tisztséget töltötte be a pozsonyi országgyűlésben. Az 1845-ös megyei választásokon tiszteletbeli helyettes ügyésszé választották, így ő volt az első megyei hivatalnok, akinek nem volt nemesi származása. 1848-ban választották meg szolgabírónak. 1850. és 1854. között ő volt az almási járásbíró (Neven, 1900.3.1.). Mivel elveszítette hallását, a 19. század hatvanas éveiben visszatért Szabadkára, ahol először a főkönyvelői feladatokat látta el (IAS, F:2. 6685/polg. 1862), majd pedig levéltáros lett (IAS, F:2. 3426/polg. 1868). Ezt követően jelentek meg a következő könyvei: Zbirka mudrih i poučnih izrekah… (1869); Magyar–délszláv közigazgatási és törvénykezési műszótár (1870); Tolmač izvornih, književnih i zemljopisnih jugoslavenskih riči… (1870); Szabadkai levél egy bunyevácz hazafitól Mocsáry Lajos országgyűlési képviselőhöz a bunyevácz nép és annak elemi iskoláiról (1886); Elemi népiskolai magyar – bunyevácz – sokácz szótár (1893); Magyar – Szerb – Horvát – Bunyevácz – Sokácz könyvészeti szótár… (1894).
Mirko Grlica