Raichl Ferenc (Apatin, 1869 – Budapest, 1960) szabadkai építész a családi palotáját a város egyik legszebb pontján építtette fel: a vasútállomással szemben, az Erzsébet királyné park mellett. A művész és a vajdasági szecessziós építészet remekműve 1904-ben készült el, a magyar szecesszió stílusában. A palota a szecessziós jegyek széles skáláját hordozza magán: pompás színek és formák – Zsolnay kerámiák, aranyozott mozaikok, a fa kiugró ablakok, kovácsoltvas korlátok és vitrázsok, virág- és szívmotívumok, az ablakok keleties formái stb. A földszinten a tágas hall és a lépcsőház mellett megtalálhatóak voltak a mellékhelyiségek, a személyzeti és a kiadásra szánt helyiségek, valamint Raichl udvarra néző építészeti irodája is. Az emeleten kapott helyet az ebédlő a télikerttel – amely bálteremként is szolgált, és a férfiak dohányzószobája, az ún. török bútorral és Raichl utazásairól való tárgyakkal, valamint Raichl rokona, Eisenhut Ferenc festő képeivel berendezett „török szoba“. E helyiség folytatásában következtek a billiárdszoba, a zeneszoba és a női szalon, a tágas hálószoba, a fürdőszoba, a gyerekszoba és a lift közelében egy kisebb, meghitt reggeliző szoba. A Raichl család 1906-ig élt itt, mivel a tervező ekkor anyagilag tönkrement, a berendezési tárgyakat pedig elárverezték (1908). A második világháborút követően a Városi Múzeum került a Raichl-palotába, 1967-től pedig a Képzőművészeti Találkozó otthona lett.
(Ninkov K. Olga)
Irodalom:
Martinović Cvijin, Kata (2002): Subotički opus Ferenca J. Rajhla – Raichle J. Ferenc szabadkai alkotásai. In: Krstić, Boško (ed.): Secesija u Subotici – Szecesszió Szabadkán. Književna zajednica, Subotica – Kijárat Kiadó, Budapest, 2002, 76–103.