A két utca találkozásánál álló épület a szabadkai Skenderović család százéves barokk kúriájának felújításával és kibővítésével jött létre neobarokk stílusban, Raichl Ferenc (Apatin, 1869 – Budapest, 1960) tervei alapján, a Nemzeti Kaszinó szükségleteire. Kiépítése 1895-től 1896-ig tartott. A tér felé forduló, legpazarabban díszített homlokzat földszinti részén a balkon támaszaiként két Atlasz részletesen kidolgozott domborműve látható. Nem igazolt források szerint ezek Telcs Ede ismert szobrász munkái. Az Atlaszok közt kitárt szárnyakkal a mitológiai turulmadár látható, amely az épület létrejöttének idejére utal: a magyar millenniumi ünnepségekre. Ennek a madárnak az emlékműve állt a téren is, az épülettel szemben. A balkon felett puttókkal körbevett címer található, és tekintettel arra, hogy kifejezettek rajtuk a nőies jegyek, feltételezhetjük, hogy nimfákról van szó. A címerpajzs tetején korona, az alján egy szatír maszkja látható, amely a szórakozásra és élvezetre utal. Ennek a homlokzatnak a tetején egy falfülke áll, benne egy különálló női alak, ülő helyzetben, lefelé szegezett tekintettel. A Nemzeti Kaszinó épülete 1918 után, illetve a két világháború között Polgári Kaszinó lett, míg a háborút követően 1953-ig Tiszti Otthon működött benne. A szabadkai Városi Könyvtárnak 1953. óta ad otthont.
(Ninkov K. Olga)
Irodalom:
Martinović Cvijin, Kata (1991): Zgrada gradske biblioteke. In: Sto godina gradske biblioteke u Subotici 1890–1990, Szabadka, 146.
Martinović Cvijin, Kata (2002): Subotički opus Ferenca J. Rajhla – Raichle J. Ferenc szabadkai alkotásai. In: Krstić, Boško (ed.): Secesija u Subotici – Szecesszió Szabadkán. Književna zajednica, Subotica – Kijárat Kiadó, Budapest, 76–103.
Rakočević–Cvijanov Maja, Džamić Neda (2011): Fasadni reljefi i skulpture u zaštićenom jezgru Subotice. Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka.