Az 1949. évi délvidéki hadmozdulatok célja a Bácska megszerzése és birtoklása volt. Az utolsó győztes csatát Guyon Richárd magyar honvédtábornok vívta Jelačić ellen. A császári sereg nagysága: mintegy 12–13 000 ember és 79 ágyu. Guyon megtámadott hadteste 7–8 000 fõbõl állt és 40 ágyúja volt. Váltakozó szerencsével folyt a csata, amikor Peretzi Mihály ezredes jelentõs tûzerõvel támadást vezetett a jobbszárnyon. A császári csapatok megkezdték a visszavonulást. Guyon azonnal parancsot adott az ellenség üldözésére és azt sebtében elfoglalt verbászi állásából is kivervén kiszorította Bácskából Jelačićot. Az osztrák félnek 684 halottja és sebesültje volt, míg a magyarok vesztesége 81 halott és 141 sebesült. 1886. október 20-án szoborügyi bizottság ült össze a Hegyes-Feketehegy vasútállomáson. 1887. július 17-én Bács-Bodrog vármegye lakossága felavatta a közadakozásból épült obeliszket, amit a csata névtelen vértanúinak állított. Az I. világháború után az obeliszk hosszú idõn keresztül a kishegyesi községházán kallódott. Az 1950-es években aztán az emlékmûnek nyoma veszett. Aztán 1997-ben, a telefon hálózat bõvítésekor a szerelõk a községháza padlásán felfedezték az öntöttvas táblákat. A környék magyarsága a táblák megtalálásakor határozta el, hogy az emlékmûvet eredeti helyén újra felállítja. A csata után csaknem pontosan 151. esztendõvel, 2000. július 28-án újraállították Kishegyesen a Nyugati temetõben.
Papp Árpád
http://www.hnm.hu/honismeret/folyoirat/2005-3-honismeret2.pdf