Iványi István (Lugos, 1845.12.17 – Szabadka, 1917.7.7.) a szabadkai gimnázium tanára, történész, könyvtáros. Szülei, Stephan Ivanovszky és Krisztina List németek voltak. Az általános iskolát és a gimnázium első négy osztályát szülővárosában végezte el német nyelven. Magyarul 1862-ben kezdett el tanulni, amikor Vácon belépett a piaristákhoz, és beiratkozott a gimnázium ötödik osztályába. A hatodik osztályt Kecskeméten végezte el. Érettségi után a szegedi gimnázium tanára volt, 1868-ban Nyitrán, a következő évben pedig Budapesten tanított. Itt szerezte meg a tanári oklevelét 1871-ben, görög, latin és német szakon. Dolgozott Nagykanizsán, Temesváron, majd 1875-ben végleg kilépett a piaristáktól. Vezetéknevét 1867-ben Iványira magyarosította. 1875 őszén nevezték ki a szabadkai gimnázium tanárává (IAS, F: 2. 5779 / polg. 1875). 1876-ban feleségül vette Váli Máriát. Ebből a házasságából született lánya, aki 1878 őszén meghalt (Szabadka és Vidéke, 1878.10.27.), továbbá fiai, Kálmán (Szabadka, 1882.10.15. – ?) és Lajos (Szabadka, 1888.1.4. – ?). A város szabad királyi várossá válásnak 100. évfordulója alkalmából (1879) elfogadta a megbízást, hogy megírja Szabadka történetét. Az első kötet 1886-ban, a második pedig 1892-ben jelent meg (IAS, F: 2. I, 645 / 1885). Erőfeszítéseiért a városi vezetés 3000 forint összeggel jutalmazta (Subotičke novine, 1893.2.28.). 1895-ben vonult nyugdíjba. 1896-ban mindkét szemére megvakult.
Mirko Grlica