Nagyapáti Kukac Péter (Topolya, 1908 – Topolya, 1944) Vajdaság területén, de az egykori Jugoszlávia tágabb környezetében is, az első naiv festők közé sorolható. Festő tehetségét Bicskei Péter, a topolyai polgári iskola tanára már 1923-ban támogatta, tehát még azelőtt, hogy a névtelenségből felfedezték volna Hlebine, Antalfalva vagy Oparić naiv festőit. Noha eljárt Oláh festőóráira, Kukac mégis önállóan fejlesztette a maga autentikus naiv festészetét, nem engedelmeskedve az intézményes oktatás normáinak. Alkotói munkásságának egy része a naiv festészet értékes példái közé sorolható (Ninkov 2008). Mint a hon jellegzetes festője, képein kiterjedt jeleneteket, a körülötte élő emberek életének mozzanatait ábrázolta, melyek bővelkedtek az ábrázolt részletek sokaságától, legtöbbször tájképek, tanyasi jelenetek formájában, de portrékat is festett. Sokat festett a tanyákon rendelésre, így biztosítva megélhetését. Számos munkája ma magántulajdonban van, míg egy részük a Topolyai Múzeum, illetve a szabadkai Városi Múzeum honi képzőművészeti gyűjteményében található.
Ljubica Vuković Dulić
Irodalom:
1. Ninkov K. Olga (2008): Otkrivanje Nađapati Kukac Petera. In: Náray Éva (ed.) Nagyapáti Kukac Péter. Lavik 92 – Timp, Bačka Topola.