Aksentije Marodić (Szabadka, 1838 – Újvidék, 1909) volt az első szabadkai akadémiai festő, és a 19. század második felében az akadémizmus és a romantika képviselője a szerb festészetben. Apja, Maksim szabó volt, anyját pedig Ljubicának hívták. A festészettel először a festő-kisiparos Petar Pilić inasaként ismerkedett Zentán 1851–1855. között, majd Nikola Aleksićnél Karlován (a mai Beodrán) 1855-ben. Több megrendelést is kapott szabadkai polgároktól. 1857-ben felújította a Szentkúton lévő kápolnában található Mária megkoronázása ikont. 1858-tól Óbecsén élt; jelentősek itt készült portréi és a Jović bárónő kápolnájában látható ikonjai (1861). Szabadkai és óbecsei jótevők, valamint a szabadkai városvezetés segítéségével 1866-ig festészetet tanult a bécsi Akadémián. Itáliai tartózkodását követően megjelentette útirajzait a Zastava és Javor lapokban (1874). Festészetét különösen nagyra értékelte J. J. Strossmayer (1874). Miután a Szerb Matica irodalmi szakosztályának tagjává választják, elkészíti a Matica jótevőinek portréit (1883). 1903-ig Kabolban él, ekkor Újvidékre költözik. Legnagyobb vállalkozása a kaboli ikonosztáz elkészítése. Az újvidéki pravoszláv temetőben helyezték örök nyugalomra. Szülőháza védelem alatt álló, műemlék. Számos munkáját a Szerb Matica Képtárában őrzik, melyek közül harminckét alkotás dr. Jovan Milekić szabadkai Bácskai Galériájából származik.
(Ninkov K. Olga)
Irodalom:
Vojnić Hajduk, Vesna (1992): Slikar Aksentije Marodić. NIP „Subotičke novine“, Szabadka.
Elektronikus dokumentum:
Rodna kuća Aksentija Marodića / Aksentije Marodić szülőháza.
http://rs.heritage-su.org.rs/