Ez a saroképület Vadász Pál (1874–1944) tervei alapján épült Szabadka Szabad Királyi Város megrendelésére. Az építkezés 1913-ban fejeződött be. Elit lakások és a városi műterem kaptak benne helyet, melyeket a városi szenátus adott bérbe, és amelyekért bérleti díjat fizettetett. A földszinten üzletek álltak, és hosszú éveken keresztül az épületben működött a városi nyomda. A lekerekített sarkot a félkörös erkély hangsúlyozza, melynek teteje alatt a magasban három relief található aranyozott mozaik háttérrel. Az első mezőben két férfialak áll körzővel, papirusszal és egy ókori templom makettjével, ami az építészet, ugyanakkor a szabadkőművesség szimbólumaira is utal. A középsőn egy álló női alak van koronával a fején, valamint két térdelő alak kalapáccsal és sarlóval. A harmadik mezőben egy arató és egy marokszedő látható. Az épület színházra néző tetőtéri részén került elhelyezésre a műterem üvegfala, amelyet domborműben kialakított két férfialak fog közre. Az egymásfelé forduló alakok egyike üllőre támasztva tart egy kalapácsot – az üllőhöz alul egy kerék van támasztva, míg a másikat a művészet jelképei veszik körül (líra, váza, paletta és ecsetek, mellszobor). Ez a kompozíció rámutat a szecesszió egyik alapgondolatára: a művészet és a kézművesség testvéri kapcsolatára, amely Ruskin Arts and Crafts mozgalmából eredeztethető.
(Ninkov K. Olga)
Irodalom:
Vujnović Prćić Gordana (2002): Gradska najamna palata – A városi bérpalota. In: Krstić, Boško (ed.): Secesija u Subotici – Szecesszió Szabadkán. Književna zajednica, Subotica – Kijárat Kiadó, Budapest, 116–121.
Ninkov Kovačev, Olga (2002): Pojava nove umetnosti u Subotici – Az új művészet megjelenése. In: Krstić, Boško (ed.): Secesija u Subotici – Szecesszió Szabadkán. Književna zajednica, Subotica – Kijárat Kiadó, Budapest, 10–23.
Rakočević–Cvijanov Maja, Džamić Neda (2011): Fasadni reljefi i skulpture u zaštićenom jezgru Subotice. Községközi Műemlékvédelmi Intézet, Szabadka, 70–75.